Interjúk

Parti Nagy Lajos

 

Szubjektív: Ha nem bánja, kezdjük úgy, ahogy az amerikaiak is csinálják: földrajzi kötelékeket keresnék. Ha jól tudom, Szekszárdon született, és Pécsett is élt 13 évet. Az egyik versében azonban városomként mégis Budapestet emlegeti. Akkor végül is melyik városhoz kötődik?

Parti Nagy Lajos: Ugyan Szekszárdon születtem, de oda csak szülni vitték át anyám egy Tolna nevű - akkor még - faluból, több közöm nincs is Szekszárdhoz. Az apám katonatiszt volt, és helyezgették egyik helyről a másikra. Éltem még Kaposváron, Fehérváron. Amikor Fehérváron érettségiztem, onnan eleve Pécsre akartam főiskolára jönni, mert nekem nagyon fontos volt ez a város, pedig szinte soha nem voltam előtte ott. Engem ott közölt a Jelenkor nevű folyóirat először. Pécsett 13 évig éltem, de hát közben a szüleim már rég Pesten éltek. Az akkori feleségem, minden barátom, tehát rengeteg minden kötött Pesthez. De nem vagyok pesti, tehát én nem jártam itt soha például iskolába. Pécs nagyon fontos a számomra, Pest nagyon fontos a számomra, meg Berlin - ahol szintén éltem egy ideig. Ezt a három várost, talán ezeket tudnám említeni, mint földrajzi kötődést. Meg a Balaton felvidéket.

Szub: Ha már a viszonyulásnál és a megfogalmazásnál tartunk. József Attila a Dunánál című versében leírja, hogy ő származásánál fogva a keveredésből és ebből az egész történelmi útvesztőből próbálja megtalálni saját magát. Hogy eszerint határozná meg, hogy ki ő valójában. A Szívlapát című versében ön az „anyám szájából édes volt az étel" sort átalakította: „lírám szájában édesül az étel". Tehát úgy gondolja, hogy nem származásánál vagy adottságoknál fogva lesz egy haza vagy egy fogalom szép, hanem az alapján, hogy mivé tesszük, vagy hogy mit mondunk el róla egyáltalán?

PNL: Igen. Nagyjából igen. Tehát nem eleve, ezek a fogalmak, ezek a viszonyok, ezek kialakulnak, ilyenné-olyanná-amolyanná nevelődünk. Tehát végiggondolás nélkül... Vannak ilyen nagyon erős parancsok, hogy szeresd apádat és anyádat például. Hát ezt ugyan lehet mondani, meg lehet tanácsolni és javasolni. De azért fejvesztés terhe mellett nem lehet mindenkit kötelezni arra, hogy mindenestül szeresse a szüleit, mert van eset, amikor a szülők nem mindegyike és nem mindig érdemli ezt meg. Ez a hazával sokszorosan így van, vagy a népemmel, vagy a nem tudom én micsodával. Sok-sok különféle emberből és azok különféle életszakaszaiból áll. Tehát az ember nem teheti meg, hogy ne kerüljön viszonyba azzal a közeggel, amelyből - most patetikus leszek - vétetett. De hogy mi az a közeg. Most, ha Magyarországról beszélünk, tehát én félig sváb vagyok. Félig meg - ha úgy tetszik - magyar. De hogy ebbe a magyarba még mi sorolódik bele, mondjuk a Kárpátaljától a nem tudom miig, azt föl se sorolom. Mindig megmosolyogtat, amikor Budapestet úgy definiálják, hogy Budapest és a budapestiek. A Kárpát-medencében a legvidékibb város Budapest. Gyakorlatilag mindenki vidékről, innen-onnan-amonnan származott bele. És nem csak vidékről, hanem különböző országokból. Ha valaki megnézi a bécsi telefonkönyvet, a nevek harmada cseh illetve morva. Merthogy ugye Bécset a cseh-morva kőművesek építették fel, hasonlóképpen, mint ahogy Budapestet a német, sváb, osztrák, ruszin, galíciai telepesek. Tehát amikor valaki nagyon magyarozik, akkor az elég nevetséges, csak arra kell emlékeztetni, hogy hányféle nemzetből, vagy hányféle nyelvből, nációból áll össze ez a dolog. Az a nagyon-nagyon ingékony dolog, amit magyarságnak neveznek. Van ilyen, de nem kell olyan nagyra lenni tőle.

 

 


tamogatok_zenehu
tamogatok_klubradio
Aktuális szám Különszámok Archívum Interjúk Galéria A Vers Oldala Versrádió kaleidoszkóp Versfesztivál Versmondók Blogja Versmondó Fórum A folyóiratról Előfizetés Támogatók Hirdetési ajánlat Impresszum